1
Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyû szellõje, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatûnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom elõrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlõidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.
Kiemelés: LM
2010. szeptember 8., szerda
Kis nosztalgia
Mikes Éva: Esős vasárnap délután
Ezt is ő énekelte:
Fekete hajú kis gimnazista
Fekete hajú kis gimnazista voltál,
ott mentél át a házunk előtt az úton.
De sokszor néztelek, hallgattam léptedet,
amíg az első bálon én megismertelek.
Most mellettem ülsz sok év telt el azóta,
jöttél velem sok gondon és viharon át.
Hajadból néha már egy pár ezüst szál villan elő,
kell már egy kis pihenő ebéd után.
Drágám ne félj, ez nem jelent semmit szívem,
ameddig élsz, a régi kisdiák maradsz nekem.
Te megmutattad, hogy kell élni szépen ezt az életet,
A múló éveket vígan kacagtuk át,
Én úgy érzem, hogy nem csalódtál,
boldog voltál énvelem,
Tovább is így legyen
Kedves, öreg diák.
Nekünk nagyon jó osztályunk volt. 27 fiú+8 lány (fizika-kémia tagozat...). 35-ből 34 felsőoktatásba jelentkező, 1 technikus. 34-ből 34!!! fölvett, 32 diploma, többségében egyetemi. 1 lovasedző, lovas terapeuta. Csak én b@cctam el...
Viszont ennek megfelelően nemigen bírtunk magunkkal, szerencsétlen Maruszjának (szegény, orosztanárként volt az osztályfőnökünk) folyton "jelenése volt", hogy kihúzzon minket... valamiből.
Egyik kedvenc közös alkotásunk ez a bökvers:
Megy a király a szamáron
Földig ér a lába
Nagy a király
De még nagyobb a szájharmonikája.
Szépen szól a
Szépen szól a
Szájharmonikája
Pálpusztai sajtot kenegetett rája.
Mást sem tiszteltünk:
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek bajszán nem billeg kapanyél?
Csoda-e, hogy az a 17 éves tinager uralkodik énbennem?!
Ezt is ő énekelte:
Fekete hajú kis gimnazista
Fekete hajú kis gimnazista voltál,
ott mentél át a házunk előtt az úton.
De sokszor néztelek, hallgattam léptedet,
amíg az első bálon én megismertelek.
Most mellettem ülsz sok év telt el azóta,
jöttél velem sok gondon és viharon át.
Hajadból néha már egy pár ezüst szál villan elő,
kell már egy kis pihenő ebéd után.
Drágám ne félj, ez nem jelent semmit szívem,
ameddig élsz, a régi kisdiák maradsz nekem.
Te megmutattad, hogy kell élni szépen ezt az életet,
A múló éveket vígan kacagtuk át,
Én úgy érzem, hogy nem csalódtál,
boldog voltál énvelem,
Tovább is így legyen
Kedves, öreg diák.
Nekünk nagyon jó osztályunk volt. 27 fiú+8 lány (fizika-kémia tagozat...). 35-ből 34 felsőoktatásba jelentkező, 1 technikus. 34-ből 34!!! fölvett, 32 diploma, többségében egyetemi. 1 lovasedző, lovas terapeuta. Csak én b@cctam el...
Viszont ennek megfelelően nemigen bírtunk magunkkal, szerencsétlen Maruszjának (szegény, orosztanárként volt az osztályfőnökünk) folyton "jelenése volt", hogy kihúzzon minket... valamiből.
Egyik kedvenc közös alkotásunk ez a bökvers:
Megy a király a szamáron
Földig ér a lába
Nagy a király
De még nagyobb a szájharmonikája.
Szépen szól a
Szépen szól a
Szájharmonikája
Pálpusztai sajtot kenegetett rája.
Mást sem tiszteltünk:
Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek bajszán nem billeg kapanyél?
Csoda-e, hogy az a 17 éves tinager uralkodik énbennem?!
Nem jár ide senki már?
"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,
mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidõz
a tigris meg a szelid õz."
(József Attila)
Ezt a blogot már nem cereti szenki?
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,
mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidõz
a tigris meg a szelid õz."
(József Attila)
Ezt a blogot már nem cereti szenki?
Honnan származik a kutya?
Na, ez az első tesztkérdés az alapvizsgán. Ne gondoljátok, hogy még nem volt, aki odaírta volna, hogy Juli néniéktől vagy az Y. menhelyről... És ha már ilyen kérdéseket feszegetünk, hogy mely család, mely nemzetség... Kész rasszizmus!
Kérem szépen, nekem, mint megrögzött rasszistának, itt van egy abszolút internacionalista ebem, ugye. Merthogy Linka egyik szüleje magyar vizsla, míg a másik amerikai pitbull (a magyar helyesírás szabályai szerint így írandó, hiába háborognak az amerikanomániás pit bullosok...) terrier! Hazájául Magyarországot választotta, habár semmi beleugatnivalója nem volt ebbe az útlevele kiállításakor. Ő egy magyar kutyapolgártárgy amerikai rokonokkal. Sajnos a terriervéren kívül semmi olyasmit nem örökölt tőlük, amit azért egy amerikai nagybácsitól szokás lenne!
Ragadozók rendje (horribile dictu! rendje), kutyaszerűek nemzetsége, kutyafélék családja...
Ja, az első tesztkérdésre a helyes válasz: a farkastól.
2010. szeptember 7., kedd
József Attila: HAZÁM
1
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.
2
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!
S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
3
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz "nyiltan" dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
4
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.
Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.
5
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
6
Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.
Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.
7
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!
Kiemelések: LM Olyan dézsát látok-érzésem van... (déjà vu)
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.
2
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!
S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
3
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz "nyiltan" dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
4
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.
Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.
5
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
6
Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.
Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.
7
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!
Kiemelések: LM Olyan dézsát látok-érzésem van... (déjà vu)
József Attila: LE VAGYOK GYŐZVE...
Le vagyok győzve, (győzelem ha van)
de nincs, akinek megadjam magam.
Úgy leszakadtam minden más világról,
ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.
Szurkálnak, óvnak tudós orvosok,
írnak is nékem, én hát olvasok.
S „dolgozom”, ímhol e papírhalom -
a működésben van a nyugalom.
Én állat volnék és szégyentelen,
nélkületek, kik játszotok velem -
Köztetek lettem bolond, én a véges.
Ember vagyok, így vagyok nevetséges.
de nincs, akinek megadjam magam.
Úgy leszakadtam minden más világról,
ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.
Szurkálnak, óvnak tudós orvosok,
írnak is nékem, én hát olvasok.
S „dolgozom”, ímhol e papírhalom -
a működésben van a nyugalom.
Én állat volnék és szégyentelen,
nélkületek, kik játszotok velem -
Köztetek lettem bolond, én a véges.
Ember vagyok, így vagyok nevetséges.
2010. szeptember 6., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)