Séta Kornéllal

Kornél gazdikereső, a ZZ gondozásában. Fölvetődött az ötlet, hogy írhatnék az örökbe adandó kutyáikról; persze hogy írok. Egyetlen feltételem volt: személyesen találkozhassak a kutyával.

Nos, Kornél nyolcéves körüli ivartalanított kan, és benne van a perpetuum mobile. Több jel arra utal, hogy kikötött kutya volt, de szocializált teljesen. Amúgy kajacentrikus, érdemes jutalomfalattal motiválni. Jó fej, nagyon. Visszafelé már én fogtam a pórázt; jöttek szembe is kutyák, semmi gond. (Egy sportos nyugdíjas mellett tudnám elképzelni.)

Na de: aranyszőrű (túúúdom, vörös) kan spániel megindul Kornél felé. Mondok én, tán vissza kéne hívni... Kornélt leültetem láb mellé, spani jön, gazdi utána, nyakörv megfog, és összeszagoltatja a kutyákat! (Mind az öt szál hajam égnek áll...) Cocker kicsit domináns, orrát ráncolja rendesen, akkor már azért lazítottam a pórázon, a ZZ-s kollegina meg megjegyezte: – Vigyázz a hosszú füledre, abba tudnak ám belekapni! Gazdi-spani el. Kíváncsi lennék, valami lecsorgott-e...

Siv Widerberger: Szerelem

Sten-Malténak nagy, vörös és elálló füle van. Nekem tetszik a nagy, vörös és elálló fül.

Ady Endre: Magyar jakobinus dala

Ujjunk begyéből vér serken ki,
Mikor téged tapogatunk,
Te álmos, szegény Magyarország,
Vajon vagy-e és mink vagyunk?

Vajon lehet-e jobbra várni?
Szemünk és lelkünk fáj bele,
Vajon fölébred valahára
A szolga-népek Bábele?

Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.

Hiszen gyalázatunk, keservünk
Már ezer év óta rokon.
Mért nem találkozunk süvöltve
Az eszme-barrikádokon?

Dunának, Oltnak egy a hangja,
Morajos, halk, halotti hang.
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang.

Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?

Meddig lesz még úr a betyárság
És pulyahad mi, milliók?
Magyarország népe meddig lesz
Kalitkás seregély-fiók?

Bús koldusok Magyarországa,
Ma se hitünk, se kenyerünk.
Holnap már minden a mienk lesz,
Hogyha akarunk, ha merünk.

Ady Endre: Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

Richard Wagner: A walkürök – A walkürök lovaglása

Az Apokalipszis most című, a koreai háborút bemutató amerikai film egyik "betétdala".

Érdemes megnézni: már az akkori U.S. Army erkölcsiségéről kiderül egy-két cifraság...

(Bocs, de nekem inkább segít a francia felirat.)

U.S. Army 2012. http://barikad.hu/holttestet_levizelők_értékközössége-20120113

Akkor lazítsunk...

Beatrice: Piros Fehér Zöld

Nagy Feró: Igazságot Magyarországnak!

Udvarlás +18

MrBFerenc: Egy rendőrnő az álmom

Beatrice: Ronda lány

Blokk +18

Beatrice: Mint a mókus... (De szeretnék...)

NEW: Ellopták az oroszok a tankot

...és még 1x: Szása

Ivan Rebroff: Katyusha

Sajna, nem én tártam föl...

Ady Endre: Az ős Kaján

Bibor-palásban jött Keletről

A rímek ősi hajnalán.

Jött boros kedvvel, paripásan,

Zeneszerszámmal, dalosan

És mellém ült le ős Kaján.

Duhaj legény, fülembe nótáz,

Piros hajnalok hosszú sorban

Iszunk, iszunk s én hallgatom.

Suhannak el és részegen

Kopognak be az ablakon.

Szent Kelet vesztett boldogsága,

Ez a gyalázatos jelen

És a kicifrált köd-jövendő

Táncol egy boros asztalon

S ős Kaján birkózik velem.

Én rossz zsaketben bóbiskálok,

Az ős Kaján vállán bibor.

Feszület, két gyertya, komorság.

Nagy torna ez, bús, végtelen

S az asztalon ömlik a bor.

Ó-Babylon ideje óta

Az ős Kaján harcol velem.

Ott járhatott egy céda ősöm

S nekem azóta cimborám,

Apám, császárom, istenem.

Korhely Apolló, gúnyos arcú,

Palástja csusszan, lova vár,

De áll a bál és zúg a torna.

Bujdosik, egyre bujdosik

Véres asztalon a pohár.

»Nagyságos úr, kegyes pajtásom,

Bocsáss már, nehéz a fejem.

Sok volt, sok volt immár a jóból,

Sok volt a bűn, az éj, a vágy,

Apám, sok volt a szerelem.«

Nyögve kinálom törött lantom,

Törött szivem, de ő kacag.

Robogva jár, kel, fut az Élet

Énekes, véres és boros,

Szent korcsma-ablakunk alatt.

»Uram, kelj mással viadalra,

Nekem az öröm nem öröm.

Fejfájás a mámor s a hírnév.

Cudar álmokban elkopott

A büszke oroszlán-köröm.«

»Uram, az én rögöm magyar rög,

Meddő, kisajtolt. Mit akar

A te nagy mámor-biztatásod?

Mit ér bor- és vér-áldomás?

Mit ér az ember, ha magyar?«

»Uram, én szegény, kósza szolga,

Elhasznált, nagy bolond vagyok,

Miért igyak most már rogyásig?

Pénzem nincs, hitem elinalt,

Erőm elfogyott, meghalok.«

»Uram, van egy anyám: szent asszony.

Van egy Lédám: áldott legyen.

Van egy pár álom-villanásom,

Egy-két hivem. S lelkem alatt

Egy nagy mocsár: a förtelem.«

»Volna talán egy-két nótám is,

Egy-két buja, új, nagy dalom,

De, íme, el akarok esni

Asztal alatt, mámor alatt

Ezen az ős viadalon«

»Uram, bocsásd el bús szolgádat,

Nincs semmi már, csak: a Bizony,

Az ős Bizony, a biztos romlás,

Ne igézz, ne bánts, ne itass.

Uram, én többet nem iszom.«

»Van csömöröm, nagy irtózásom

S egy beteg, fonnyadt derekam.

Utolszor meghajlok előtted,

Földhöz vágom a poharam.

Uram, én megadom magam.«

S már látom, mint kap paripára,

Vállamra üt, nagyot nevet

S viszik tovább a táltosával

Pogány dalok, víg hajnalok,

Boszorkányos, forró szelek.

Száll Keletről tovább Nyugatra,

Új, pogány tornákra szalad

S én feszülettel, tört pohárral,

Hült testtel, dermedt-vidoran

Elnyúlok az asztal alatt.

Az az igazság, hogy itt mindent ki kellene emelni...